Lichtneckert András: A Hettyey szőlő történetéhez 1603-1922

* Egy Literatus másként László Pál nevű nemes 1603 előtt örökös nélkül meghalt. Magszakadás esetében a nemesi birtok "a királyság régi és kipróbált szokása és törvénye szerint" az uralkodóra visszaszállt. A "magvaszakadt" birtokot bármely nemes a maga számára "felkérhette" az uralkodótól, jelen esetben II. Rudolftól, aki a felkérő személynek adományozhatta azt új adomány formájában. Mivel az uralkodó nem lakott Magyarországon, ezért az országban őt helyettesítő nádorispán vagy helytartó is intézkedhetett kisebb birtokok eladományozása ügyében. Így történt, hogy Hethesi Pethe Márton helytartó, kalocsai érsek Pozsonyban 1603. október 3-án kelt jószágba iktató levelével Literatus László Pál badacsonyi birtokát "örökre és visszavonhatatlanul" Balogh Mihálynak, a pozsonyi érsekség tiszttartójának, Vízkelety Jánosnak, a sümegi vár tiszttartójának és Hettyey Jánosnak adományozta hűségükért, az esztergomi érsekség és a veszprémi püspökség jószágainak igazgatásában tett szolgálataikért.
* Az adományozott birtok Felsőládtomajon vagy Felsőtomajon volt. (A "Badachon" szőlőhegyet 1564-ben még Ládhegyének is nevezték.) A birtokadományozás rendszerint a falubeli belső telekre vonatkozott, amelyhez külső tartozékok (rét, legelő, erdő, szőlő, halászat stb.) is társultak. Vízkelety és Hettyey a nemesi belső telket a "Badachon" nevű szőlőheggyel együtt kapták adományba. A belső telek és a szőlő helyét egymás közelében vagy szomszédságában határozta meg az oklevéladó. Ennek következtében Felsőládtomaj vagy Felsőtomaj a mai badacsonyi szőlőhegy területén volt. Az adományozott telket az oklevéladó azonosnak tekintette Felsőládtomajjal.
* A birtokba iktatást vízkereszt előtti napon a vasvári káptalan egy kanonoka és a királyi ember végezte el, akik a szokásoknak megfelelően összehívták a szomszédokat: gulácsi, tördemici és tóti nemeseket, tapolcai, nagytóti és gulácsi jobbágyokat. Az adományozottaknak a birtokba való bevezetésekor lehetőség volt az ellentmondásra, amit Tothy Bertalan csobánci várnagy és a Gyulaffyak képviselője azonnal meg is tettek. Az ellentmondásra rendelkezésre álló 15 nap alatt a Nádasdyak familiárisa, továbbá Choron János leánya, Újlaki Lajos veszrémi püspök nevében pedig Telekesy István kápolnaőr is ellentmondást tett. Az ügy további részletei nem ismertek, de az biztos, hogy Hettyey János az adomány birtokába jutott, mert a család három évszázadon át gazdálkodott azon. 1922-ben Hettyey Ferencné szül. Siklósy Ilona eladott egy birtokot herceg Esterházy Pálnak.
* Édesanyám, id. Lichtneckert Gyuláné elmondása szerint az Esterházy birtokon a szőlőmunkások továbbra is Hettyey szőlőnek nevezték azt a területet, amelynek "templomvágó"-jában volt hajdan a Szent István kápolna. Egy "bizonyos egyházat" említenek abban az oklevélben, amellyel 1668-ban Esterházy Pál felszabadította Babocsay Ferenc várkapitány két badacsonyi szőlejét: a Barsay és a Pujuda nevű szőlőt. A kápolna romjai egy 1859. évi térképen még láthatóak. Mikor Kisfaludy Sándor 1806-ban megvette azt a badacsonyi szőlőt, amelyben volt a forráskút, akkor annak déli szomszédjaként a Szent István kápolna romladékait jelölték meg. Ebből következik, hogy a Hettyeynek és Vízkeletynek 1603-ban adományozott telken állt a Szent István kápolna. Ugyanezen a telken volt a temető is, amelyet a szőlőmunkások egy szőlőfelújítás során kiforgattak.
* Édesanyám még látta a bazaltból épített kálváriát. Nagyanyámtól, id. Szőcze Jánosnétól tudta meg, hogy amíg tartottak keresztjárást, a menet a templomvágótól a Bormúzeumig (volt Békássy szőlő) vonult, s azon túl egy földúton jutottak fel a stációkhoz. A szőlőhegyi kálváriák ritkaságszámba mennek, állításukat a nép kezdeményezte.