Lichtneckert András: A Hettyey
szőlő történetéhez 1603-1922
* Egy Literatus másként László Pál nevű nemes 1603 előtt örökös nélkül meghalt.
Magszakadás esetében a nemesi birtok "a királyság régi és kipróbált szokása
és törvénye szerint" az uralkodóra visszaszállt. A "magvaszakadt"
birtokot bármely nemes a maga számára "felkérhette" az uralkodótól,
jelen esetben II. Rudolftól, aki a felkérő személynek adományozhatta azt új
adomány formájában. Mivel az uralkodó nem lakott Magyarországon, ezért az
országban őt helyettesítő nádorispán vagy helytartó is intézkedhetett kisebb
birtokok eladományozása ügyében. Így történt, hogy Hethesi Pethe Márton helytartó,
kalocsai érsek Pozsonyban 1603. október 3-án kelt jószágba iktató levelével
Literatus László Pál badacsonyi birtokát "örökre és visszavonhatatlanul"
Balogh Mihálynak, a pozsonyi érsekség tiszttartójának, Vízkelety Jánosnak,
a sümegi vár tiszttartójának és Hettyey Jánosnak adományozta hűségükért, az
esztergomi érsekség és a veszprémi püspökség jószágainak igazgatásában tett
szolgálataikért.
* Az adományozott birtok Felsőládtomajon vagy Felsőtomajon volt. (A "Badachon"
szőlőhegyet 1564-ben még Ládhegyének is nevezték.) A birtokadományozás rendszerint
a falubeli belső telekre vonatkozott, amelyhez külső tartozékok (rét, legelő,
erdő, szőlő, halászat stb.) is társultak. Vízkelety és Hettyey a nemesi belső
telket a "Badachon" nevű szőlőheggyel együtt kapták adományba. A
belső telek és a szőlő helyét egymás közelében vagy szomszédságában határozta
meg az oklevéladó. Ennek következtében Felsőládtomaj vagy Felsőtomaj a mai
badacsonyi szőlőhegy területén volt. Az adományozott telket az oklevéladó
azonosnak tekintette Felsőládtomajjal.
* A birtokba iktatást vízkereszt előtti napon a vasvári káptalan egy kanonoka
és a királyi ember végezte el, akik a szokásoknak megfelelően összehívták
a szomszédokat: gulácsi, tördemici és tóti nemeseket, tapolcai, nagytóti és
gulácsi jobbágyokat. Az adományozottaknak a birtokba való bevezetésekor lehetőség
volt az ellentmondásra, amit Tothy Bertalan csobánci várnagy és a Gyulaffyak
képviselője azonnal meg is tettek. Az ellentmondásra rendelkezésre álló 15
nap alatt a Nádasdyak familiárisa, továbbá Choron János leánya, Újlaki Lajos
veszrémi püspök nevében pedig Telekesy István kápolnaőr is ellentmondást tett.
Az ügy további részletei nem ismertek, de az biztos, hogy Hettyey János az
adomány birtokába jutott, mert a család három évszázadon át gazdálkodott azon.
1922-ben Hettyey Ferencné szül. Siklósy Ilona eladott egy birtokot herceg
Esterházy Pálnak.
* Édesanyám, id. Lichtneckert Gyuláné elmondása szerint az Esterházy birtokon
a szőlőmunkások továbbra is Hettyey szőlőnek nevezték azt a területet, amelynek
"templomvágó"-jában volt hajdan a Szent István kápolna. Egy "bizonyos
egyházat" említenek abban az oklevélben, amellyel 1668-ban Esterházy
Pál felszabadította Babocsay Ferenc várkapitány két badacsonyi szőlejét: a
Barsay és a Pujuda nevű szőlőt. A kápolna romjai egy 1859. évi térképen még
láthatóak. Mikor Kisfaludy Sándor 1806-ban megvette azt a badacsonyi szőlőt,
amelyben volt a forráskút, akkor annak déli szomszédjaként a Szent István
kápolna romladékait jelölték meg. Ebből következik, hogy a Hettyeynek és Vízkeletynek
1603-ban adományozott telken állt a Szent István kápolna. Ugyanezen a telken
volt a temető is, amelyet a szőlőmunkások egy szőlőfelújítás során kiforgattak.
* Édesanyám még látta a bazaltból épített kálváriát. Nagyanyámtól, id. Szőcze
Jánosnétól tudta meg, hogy amíg tartottak keresztjárást, a menet a templomvágótól
a Bormúzeumig (volt Békássy szőlő) vonult, s azon túl egy földúton jutottak
fel a stációkhoz. A szőlőhegyi kálváriák ritkaságszámba mennek, állításukat
a nép kezdeményezte.